Kedves Olvasok!
Ez a blog egy kedves baratnom tanacsara szuletett, aki figyelmeztett, hogy az emlekek gyorsan elszallnak, ha nem irjuk le oket. Ugy gondoltam, hogy a Kanadaban toltott 3 het egy percet sem szabad, hogy elfelejstem, igy olvashatjatok Ti is az elmenyeimet.
Es akkor lassuk! Irany Kanada!
Augusztus 30-an reggel 8:50kor indult volna a gepunk, de keses miatt csak 9:30kor indultunk el anyaval. Ez volt eletem elso repulese, igy nem kicsit izgultam. Nemcsak a repules miatt voltam izgatott, hanem az atszallas miatt is. Bar volt ket orank az atszallasra, de miutan a fel ora keses is kiderult, elegge ideges lettem. Amig varakoztunk, mellettunk ult egy holgy es elkezdtunk beszelgetni, mert o is atszallt Munchenben es az atszallasra neki sem volt sok ideje. Nagyon kedves volt: kiderult, hogy Washingtonban el es hazalatogatott az anyukajahoz. Aztan megerkeztek a check-inhez a lanyok, es mar indultunk is. A gephez busszal vittek minket, ahol egy kanadai hazaspar szolitott meg minket, kerdeztek, hogy hova utazunk. Csak par szot valtottunk, mert miutan a gephez ertunk mashol szalltunk fel.
Az indulas volt szamomra a legmegrazobb: ablak melle ultem le, de az meg inkabb zavart a felszallasnal es amikor lattam, hogy megdol a gep a kanyarodasnal... Jajjaj :) De miutan egyenesbe jottunk minden ok volt: mintha jegmezon, vagy vattacukrok kozott repultunk volna. A leszallasnal minden rendben ment, Munchenben is busszal vittek be minket a terminalhoz, ahol ujra meglattam a kanadai hazaspart, es gondoltam segitseget kerek toluk az atszallashos. A feleseg nagyon kedves volt. Mondta, hogy kovessuk oket, es mar mentunk is. Nagyon jo az eligazitas a muncheni repteren, minden ki van tablazva, tobb helyen kivetitok vannak, ami mutatja, hogy az atszallasokhoz melyik kaput kell keresni. Szerencsere a fel oras keses ellenere is maradt meg boven idonk, a check-in utan gyorsan elszaladtunk a mosdoba, aztan fel a gepre. 63 soros volt a gep es anyaval mi pont az utolso sorba ultunk. Az ules felett elvileg volt poggyasztarto, ami a mi esetunkben az elsosegelyes dolgokkal volt tele. De egy nagyon aranyos utas, azonnal elkezdett nekunk intezkedni, megkert egy fiatal sracot, hogy rakja at a taskait, hogy mi is elferjunk. Sikerult bepakolni a kezipoggyaszt, elfoglaltuk a helyunket, aztan jott a felszallas. Itt is minden rendben volt, miutan egyenesbe jottunk a stewardessek azonnal uditot szolgaltak fel, es kaptunk egy urlapot, ami kb vamnyilatkozatnak felelt meg. Elovettem a szotaramat, biztos ami biztos, nehogy valamit rosszul forditsak. Es ekkor megallt mellettem egy stewardess, es magyarul szolt hozzam, hogy beszelek-e magyarul. Mondtam, hogy igen, es akkor mondta, hogy nem lesz problema, majd o segit nekem. Az egesz uton nagyon figyelmes volt: ebedkor a business classrol hozott ketfajta fogast is. Anya baranyt evett parolt burgonyaval, en pedig csirkemellet rizi-bizivel. Mondhatom teljes ellatas, tiszta luxus. :)
Es hogy ut kozben ne unatkozzunk, nezhettunk filmet, zenet hallgathattunk, kovethettunk kijelzon a gep utjat, gyonyorkodhettunk a kilatasban. Viszonylag gyorsan eltelt az ido, en ket filmet neztem meg, anya szerencsere el tudott aludni. Aztan lassan elkezdtunk sullyedni, es kezdodtek az izgalmak. Talan az lehetett a baj, hogy leszallas elott korulbelul egy orval kavet ittunk, a vegen mar eleg gyorsan sullyedt a gep, igy engem es anyat is megviselt a foldeteres. Par perc utan szerencsere mar jobban lettunk, de meg nem kezdhettuk meg a leszallast, igy a varakozas helyett vissza akartam adni a kedves stewardessnek a kolcson kapott tollatt. Ekkor derult ki, hogy mar 15 eve el Kanadban es 12 eve legiutas kisero. Jo idotoltest kivant nekunk, utana pedig siettunk is, hogy minel gyorsabban leszallhassunk. Rogton indultunk megkeresni a poggyaszfelvetel helyet, a torontoi repteren is minden nagyon jol ki volt tablazva. Egyedul akkor ijedtem meg, amikor az erkezesi terminalban az utlevel kezeleshez ertunk, mert az atszallo utasoknak is arra kellett mennie, es nem volt egyertelmu, hogy jo uton haladunk-e. Na de nem volt semmi gond, tuljutottunk az ellenorzesen, felvettuk a poggyaszt, es a kijarat fele indultunk. Amint kileptunk a varo terminalba Irenke azonnal meglatott minket, utana Zita, Irenke lanya, vette eszre anyat. Viraggal fogadtan minket, amin magyar nemzeti szinu szalag volt. :) Felejtzhetelen...
Majd Robert, Zita ferje, vezetett haza. A vendegvaras pazar volt: Robert grillezett, salatat keszitett, Irenke levest fozott, retest keszitett, Zita tobbfele sutemennyel kedveskedett. A gyerekek is otthon voltak : Angela a legkisebb, meg altalanos iskolaba jar, Anna most kezdi a gimnaziumot, Vito es Amanda pedig mar dolgozik. A vacsora utan Irenke nenjehez mentunk, hozza mar csak Zita jott velunk. A gyomrom meg mindig nem volt az igazi: Zitatol gyogyszert kaptam, Irenek gyogyteat keszitett, s ezek segitsegevel gyorsan helyre
S masnap reggel, ahogy Irenke mondta igazi kanadaiakkent ebredtunk. :)
