Kedves Olvasok!

Eleg nagy kihagyasokkal irom a blogot, de az az igazsag, hogy sajnalom az idot a gep elott tolteni. De ami kesik, nem mulik...

Szeptember 6.-an Torontoba keszulodtunk, mert a hajoutra nem sikerult az elso alkalommal elmenni. Delelott vartunk egy kicsit, mert elegge felhos es borus volt az ido, s kesobb ugy dontuttunk, hogy inkabb keddre halasztjuk. Igy delelott tettunk, vettunk... Szerencsenkre, hogy itthon maradtunk, mert kb 11 korul skypeon hivta Irenket Bozidar, a hazbol egy jo baratja. Bozidar Ujvideken szuletett, s onnan elkerulve Franciaorszagban tanult festeszetet, es ma elismert festo Kanadaban. Rendkivul kozvetlen es pozitiv szemelyiseg es egy ezermester is. Amikor Irenkenek gondja van a szamitogeppel, csak szol Bozidarnak, es azonnal segit. Igy tortent ez hetfon is: Bozidar megcsorgette Irenket, hogy ma van a "Help Day", amikor segit az ismeroseinek. Irenke gepen nem mukodott a mikrofon, Bozidar atjott, parat kattintott a gepen, es mar ment is , mint a karikacsapas. Irenke probalta persze viszonozni a kedvesseget: reggelire epp lecsot keszitett, s amikor Bozidar belepett a lakasba, meg is jegyezte, milyen finom paprika illatot erez, s el is fogadott egy kis kostolot.

Miutan elment Bozidar, utra keltunk. Irenke egy nagyon jo kis uzletbe vitt el minket. Winners a neve, erdekessege, hogy a csodba ment uzletek aruit ertekesiti outlet aron: itt a ruhatol kezdve, cipot, kozmetikumokat, lakberendezesi targyakat, mindent meg lehet talalni. Sikerrel jartunk, igy felbuzdulva meg beneztunk nehany uzletbe. A Reitmans tetszett meg nekem nagyon, ahol meglepetesemre anya is talalt maganak nagyon jo nadragokat. A bevasralokorut vegere kellemesen elfaradtunk, de nagyon boldogok voltunk.

Kedves Olvasok!

Vasarnap elegge bealudtunk. 11-re templomba keszultunk, s Irenke mar majdnem ebreszteni akart minket, mert 10kor masztunk ki az agybol. Kulonos  az itteni szertartas, mert sok mindent a hivek csinalnak: felolvassak a konyorgeseket, aldoztatnak. Mise utan ebedeltunk, majd Zita hivott, hogy a lanyok vasarolni mennek, es ha van kedvem veluk tarthatok. Persze nem kellett ketszer mondani... Torontohoz kozel, a Sherway Garten-be mentunk, ami nekem legalabb akkoranak tunt, mint az Eaton Center. En nem talaltam semmit, de a lanyok vasarolgattak. Majd Zitaekhoz mentunk, mert kiderult, hogy Zita elvitte Irenket es Anyat Burlingtonba, Rips fesztivalra. Ez egy etel, amit az oldalashoz tudnek leginkabb hasonlitani. Szoval amig anyaek fesztivaloztak, en Zitaeknal segitettem Annanak sutit sutni. Nagyon hazias: felutotta Jamie Oliver szakacskonyvet, es talalt benne egy fuges pite receptet. Jol telt az idonk. Kozben Amanda egy nagyon erdekes dolgot probalt ki. Gyakran szokott fajni a fule, es az egyik biouzletben vett egy gyertyat, amiben mehviasz van. A hasznalata nagyon egyszeru, de kicsit bizarr: a gyertyat a fuledbe tartod, felig kell elegetni, es a belsejeben levo viasz igy a fuledbe folyik. Allitolag nagyon jotekony hatasai vannak, de Amanda azt mondta, h csak rovid ideig erzte, hogy jobban van. Korulbelul 8 korul hivott Zita minket, hogy ok mar hazaertek, s kis ido mulva Amanda engem is hazavitt. Kicsit beszelgettunk, majd irany az agy.

Kedves Olvasok!

A torontoi kirandulas utan mindannyian  elfaradtunk, s szombaton 10ig aludtunk. Persze csak en es anya, mert Irenke mar 8kor felkelt es reggelivel vart minket. A finom bundaskenyer utan egesz delelott itthon voltunk, relaxaltunk, beszelgettunk. Delutan pedig a Zellersbe mentunk el vasarolni, egyike a sok oakville-i bevasarlo kozpontnak. Nagyon orultunk, mert talaltunk sok szep ajandekot, de sajnos nem arulhatom el, hogy mit. :) Majd a Coronation parkban tettunk egy setat az Ontario-to partjan. Anyanak nagyon tetszenek a kanadai libak, terelgette egy kicsit oket, gyonyorkodtunk a to szepsegeben, de nem volt sok idonk,  mert este vacsorara voltunk hivatalosak Zitaekhoz. Irenke es Zita mar az elso nap figyelmeztettek egy jo kanadai szokasra: itt az emberek nem varjak meg, hogy ehesek legyenek, hanem megelozik a bajt. S ezt a szokast, mi is par nap alatt elsajatitottuk. Robert nagyon finom steaket keszitett salataval es fokhagymas-sajtos piritossal, utana ananaszt es fuget grillezett, amihez Zita keszitett egy kulonleges mascarpone kremet. Szerencsere az egesz csalad otthon volt, igy at tudtuk adni az ajandekekokat. Nagyon orultek nekik.

Majd anyaek hamar elfaradtak, s haza mentek. En pedig Amandaval es Vitoval bementem  Oakville Oldtown-ba. Setalgattunk, megneztuk ejszakaki fenyben a kikotot, majd beultunk egy nagyon aranyos kavezoba a Green Beans-be egy forro csokira. Beszelgettunk, jol eletelt az ido, s korulbelul 10re ertem haza. Kiderult, hogy anyaek meg sem voltak annyira faradtak, mert hazaerve meg kitalaltak, hogy sutit sutnek. Epp amikor hazaertem, akkor fejeztek be. Nagyon jol sikerult. Megkostoltuk,meg egy kicsit egyutt is beszelgettunk, azutan lefekudtunk.

2011.09.03.

Penteken csodas napra ebredtunk. Irenke reggelire canadian pancake-t keszitett juharsziruppal, ami itt a gyerekek nagy kedvence. Es persze nekunk is nagyon izlett. Reggeli utan megerkezett Zita, es mar indultunk is a GO trainhez.  Ez az elovarosi vonat Torontoba, az ut korulbelul 40 perc volt. Mint kiderult, Zita izgult az egesz ut alatt, mert elegge kodos volt es huvos is, es azt hitte, nem latjuk majd a varost. De nagy szerencsenkre, mire Torontoba beertunk kisutott a nap.  Amint kileptunk az allomasrol (Union station), csak amuldoztunk. Mindenutt felhokarcolok...

Zita nagyon kedves es figyelmes volt, mert elore intezett nekunk jegyet a sightseeing buszra. Nagyon jol ki van dolgozva a rendszer: 7 napig ervenyes a jegy a hop on - hop off buszra, amire annyiszor szallhatsz fel, ahanyszor akarsz, valamint meg jar hozza egy hajout is. Szoval mi felultunk a buszra, es sorra jartuk a nevezetessegeket. A lista vegtelen, csak egy-ketto a legfontosabbakbol: CN tower, Sky Dome (olyan fedett baseball palya, aminek a reteje jo idoben kinyithato), Casa Loma, University of Toronto, Eaton Center, Bata Shoes Museum... A 2 oras ut minden percet elveztem. A tura a Union Station-rol indul, es a CN tower-nel er veget. Amint visszertunk, Zita a toronyhoz vezetett minket, Kanada egyik nemzeti szimbolumahoz. Az 553 meter magas torony 342. meterenel 4 kilatoszint van, ahova a lift egy perc alatt visz fel. Es a toronybol a panorama... Csodalatos. Az egyik kilatoszinten setalgattunk, amikor lattuk, hogy a falra kivetitok vannak felszerelve es a torony tetjet mutatjak. Mielott felmentunk, Zita mar meselte, hogy 2011 ota van lehetoseg a torony tetejen korbesetlani, persze mindenfele biztonsagi eszkozokkel biztositva, es Robert ezt szeretne kiprobalni. Szoval a kivetito elott egy no allt, es Zita megkerdezte, hogy mire var. Kiderult, hogy a 19 eves fia, epp edge walkra keszul. Borsozott a hatam, amikor meglattam a sracot. Jo extrem sport, de idoben kell jelentkezni, mert mar most 1 eves a varolista. Ha esetleg valaki kedvet kapott, itt a link:)

Miutan korbeneztunk, mar ehesek voltunk, s leerve meghivtak minket ebedre Irenke nenjeek. A hamburger utan ujra felszalltunk a sightseeing buszra, mert Zita mindenkeppen meg szerette volna nekunk mutatni az Eaton centert, ami egy oriasi bevasarlokozpont Toronto sziveben. Itt persze jott a vasarlas, nezelodes, s az ido ugy elrepult, hogy 19:30kor indultunk vissz a Union station-re. Mire hazaertunk a go trani-nel, mondanom sem kell mar elfaradtunk, s az agyban sem kellett ringatni.

De ezt a napot soha sem fogom elfelejteni! :)

2011.09.02.

http://www.cntower.ca/en-CA/What-s-Up/Now-at-the-CN-Tower/EdgeWalk.html

Itt hajnali fel 1. Most fejeztem be a torontoi elmenyek begepeleset, amikor lefagyott a net es minden elszallt. Mar nem kezdem ujra, de holnap igerem, irok.

Kedves Olvasok!

A hosszu ut utan es a 6 oras elteres ellenere hihetetlenul gyorsan atalltunk anyaval. Szerda reggel mar 8kor felketunk, magam sem gondoltam, hogy ilyen konnyen fog menni. Reggelire Irenek nenje mogyorokremmel es az altala keszitett blueberry lekvarral kedveskedett. A mogyorokrem azert is volt nagy meglepetes szamomra, mert kb 15 evvel ezelott hozott haza Irenke mogyorokremet es nekem az akkor annyira izlett. Es persze meg most is... Nagyon finom es laktatos. Utana meg pihengettunk, majd elintultunk felfedezni Oakvillet. Irenke a downtown-ra vitt minket, ami az ovarost jelenti. Az elso lakosok tehetosebb angol halaszok, tengereszek voltak az 1830-40-es evekben, akiknek a hazat meg ma is tabla jelzi, hogy ki epitette es mikor. Setaltunk az Ontario to partjan, lattuk a kanadai vadlibakat, hattyukat es teljesen meglepo, de nagyon sok a mokus, akik ossze-vissza szaladgalnak. Csodalatos az elovilag. Utana vasarolgatni mentunk, majd ebedeltunk. Delutan egy diszallat kereskedesbe vitt el minket Ireneke, mivel korulbelul egy hete meghalt a diszhala. Itt viszont ez a tipusu uzlet nem merul ki a halakkal. Capat, hulloket tartanak, annyi fele es olyan szines, mintas diszhalakat - hihetetlen. Estere Zita ugrott fel hozzank, o az Oakvillei korhazban dolgozik, s elvitt minket Oakville egy nagyobb kikotojebe. Setalgattunk, csodaltuk a gyonyoru tajat.

Az elso nap nagyon gyorsan eltelt, mire hazaertunk, mar elerkezett a vacsoraido, s mivel elegge elfaradtunk hamar lefekudtunk.

Csutortok reggel ismet koran keltunk, csoppet sem ereztem magamat faradtnak. Egy magyaros reggeli (lecso utan) ujra utnak indultunk. Appleby college-ba mentunk: ez egy foiskola a to partjan, hangulatos erdei setannyal, ahol mindenfele magvakat, viragokat gyujtottunk. Delutan ujra vasarolni mentunk. Irenke nenje megmutatta a Fortinos-t, ami egy nagy bevasarlolanc. Korabban itt dolgozott, mint kostoltato. Ezutan Irenke megmutatta a zoldseges kertjet: a kozbiztonsagot az is mutatja, hogy a kertet, amit 5-6 lakos muvel osszesen a haz melett van, elkeritve, egy derekig ero keritessel. Es ott termelnek kozosen zoldsegeket, viragokat. A kornyeken van jatszoter, baseball palya, uszoda, de aki nem tartozik ehhez a kozosseghez, nem megy be a kertbe. Szoval lenne mit tanulnunk...  Vacsorara, kanadai specialitast keszitettunk: sult marha (roast beef) , parolt babbal, edes burgonyaval (nagyon finom voros, edes  krumpli) es salataval. A csutortok is gyorsan elrepult, s a programokban gazdag nap utan hamar elfaradtunk.

2011.08.31-09.01

Kedves Olvasok!

Ez a blog egy kedves baratnom tanacsara szuletett, aki figyelmeztett, hogy az emlekek gyorsan elszallnak, ha nem irjuk le oket. Ugy gondoltam, hogy a Kanadaban toltott 3 het egy percet sem szabad, hogy elfelejstem, igy olvashatjatok Ti is az elmenyeimet.

Es akkor lassuk! Irany Kanada!

Augusztus 30-an reggel 8:50kor indult volna a gepunk, de keses miatt csak 9:30kor indultunk el anyaval. Ez volt eletem elso repulese, igy nem kicsit izgultam. Nemcsak a repules miatt voltam izgatott, hanem az atszallas miatt is. Bar volt ket orank az atszallasra, de miutan a fel ora keses is kiderult, elegge ideges lettem. Amig varakoztunk, mellettunk ult egy holgy es elkezdtunk beszelgetni, mert o is atszallt   Munchenben es az atszallasra neki sem volt sok ideje. Nagyon kedves volt: kiderult, hogy Washingtonban el  es hazalatogatott az anyukajahoz. Aztan megerkeztek a check-inhez a lanyok, es mar indultunk is. A gephez busszal vittek minket, ahol egy kanadai hazaspar szolitott meg minket, kerdeztek, hogy hova utazunk. Csak par szot valtottunk, mert miutan a gephez ertunk mashol szalltunk fel.

Az indulas volt szamomra  a legmegrazobb: ablak melle ultem le, de az meg inkabb zavart a felszallasnal es amikor lattam, hogy megdol a gep a kanyarodasnal... Jajjaj :) De miutan egyenesbe jottunk minden ok volt: mintha jegmezon, vagy vattacukrok kozott repultunk volna. A leszallasnal minden rendben ment, Munchenben is busszal vittek be minket a terminalhoz, ahol ujra meglattam a kanadai hazaspart, es gondoltam segitseget kerek toluk az atszallashos. A feleseg nagyon kedves volt. Mondta, hogy kovessuk oket, es mar mentunk is. Nagyon jo az eligazitas a muncheni repteren, minden ki van tablazva, tobb helyen kivetitok vannak, ami mutatja, hogy az atszallasokhoz melyik kaput kell keresni. Szerencsere a fel oras keses ellenere is maradt meg boven idonk, a check-in utan gyorsan elszaladtunk a mosdoba, aztan fel a gepre. 63 soros volt  a gep es anyaval mi pont az utolso sorba ultunk. Az ules felett elvileg volt poggyasztarto, ami a mi esetunkben az elsosegelyes dolgokkal volt tele. De egy nagyon aranyos utas, azonnal elkezdett nekunk intezkedni, megkert egy fiatal sracot, hogy rakja at a taskait, hogy mi is elferjunk. Sikerult bepakolni a kezipoggyaszt, elfoglaltuk a helyunket, aztan jott a felszallas. Itt is minden rendben volt, miutan egyenesbe jottunk a stewardessek azonnal uditot szolgaltak fel, es kaptunk egy urlapot, ami kb vamnyilatkozatnak felelt meg. Elovettem a szotaramat, biztos ami biztos, nehogy valamit rosszul forditsak. Es ekkor megallt mellettem egy stewardess, es magyarul szolt hozzam, hogy beszelek-e magyarul. Mondtam, hogy igen, es akkor mondta, hogy nem lesz problema, majd o segit nekem. Az egesz uton nagyon figyelmes volt: ebedkor a business classrol hozott ketfajta fogast is. Anya baranyt evett parolt burgonyaval, en pedig csirkemellet rizi-bizivel. Mondhatom teljes ellatas, tiszta luxus. :)

Es hogy ut kozben ne unatkozzunk, nezhettunk filmet, zenet hallgathattunk, kovethettunk kijelzon a gep utjat, gyonyorkodhettunk a kilatasban. Viszonylag gyorsan eltelt az ido, en ket filmet neztem meg, anya szerencsere el tudott  aludni. Aztan lassan elkezdtunk sullyedni, es kezdodtek az izgalmak. Talan az lehetett a baj, hogy leszallas elott korulbelul egy orval kavet ittunk, a vegen mar eleg gyorsan sullyedt a gep, igy engem es anyat is megviselt a foldeteres. Par perc utan szerencsere mar jobban lettunk, de meg nem kezdhettuk meg a leszallast, igy a varakozas helyett vissza akartam adni a kedves stewardessnek a kolcson kapott tollatt. Ekkor derult ki, hogy mar 15 eve el Kanadban es 12 eve legiutas kisero. Jo idotoltest kivant nekunk, utana pedig siettunk is, hogy minel gyorsabban leszallhassunk. Rogton indultunk megkeresni a poggyaszfelvetel helyet, a torontoi repteren is minden nagyon jol ki volt tablazva. Egyedul akkor ijedtem meg, amikor az erkezesi terminalban az utlevel kezeleshez ertunk, mert az atszallo utasoknak is arra kellett mennie, es nem volt egyertelmu, hogy jo uton haladunk-e. Na de nem volt semmi gond, tuljutottunk az ellenorzesen, felvettuk a poggyaszt, es a kijarat fele indultunk. Amint kileptunk a varo terminalba Irenke azonnal meglatott minket, utana  Zita, Irenke lanya, vette eszre anyat. Viraggal fogadtan minket, amin magyar nemzeti szinu szalag volt. :) Felejtzhetelen...

Majd Robert, Zita ferje,  vezetett haza. A vendegvaras pazar volt: Robert grillezett, salatat keszitett, Irenke levest fozott, retest keszitett, Zita tobbfele sutemennyel kedveskedett. A gyerekek is otthon voltak  : Angela a legkisebb, meg altalanos iskolaba jar, Anna most kezdi a gimnaziumot, Vito es Amanda pedig mar dolgozik. A vacsora utan Irenke nenjehez mentunk, hozza mar csak Zita jott velunk. A gyomrom meg mindig nem volt az igazi: Zitatol gyogyszert kaptam, Irenek gyogyteat keszitett, s ezek segitsegevel gyorsan helyre

S masnap reggel, ahogy Irenke mondta igazi kanadaiakkent ebredtunk. :)